A fejlett turizmusú európai (alapvetően nyugat-európai) országokban a vidéki régiók turizmusának több évtizedes hagyományai vannak. Közülük még a modern területfejlesztési módszerekkel segítettek is, 15-20 éves múltra tekintenek vissza. Mindez azt jelenti, hogy a helyi adottságoknak megfelelően a turizmus változatainak meghökkentő bősége fejlődött ki

A vidéki térségek alapvetően kis intenzitású, diffúz, de sokszínű vonzerőire épül a vidéki turizmus legáltalánosabb formája. Elsőként Ausztriában és Németországban fejlődött ki az ?Urlaub am Bauernhof? kínálat, mi magyarra fordítva ?üdülés a parasztudvarban? jelentésű. Ezt a formát tartalmilag a nálunk használatos falusi üdülés, falusi turizmus meghatározással lehet rokonítani.

A Magyarországon jól ismert falusi turizmus fogalom nem határoz meg egyértelműen turizmus terméktípust. Inkább komplexitása, további termékeket átkaroló jellege tekinthető alapvető jellemzőjének. A falusi turizmus a falusi környezetben történő szállásadáson túl (a vendégfogadó saját portáján kialakított szálláshelyen fogadja vendégeit), kulturális kínálatot (helyi hagyományok, ünnepek, rendezvények, folklór), gasztronómiát (saját ételeivel, házi termelésű borral, pálinkával, szörppel stb. kínálja vendégeit, ezzel már kapcsolatba lép az agroturizmussal), borturizmust (saját pincéjében mutatja be a gazda borait), természetjárást (a természetvédelmi területek felkeresésével), gyógyturizmust (közeli gyógyfürdő, vagy speciális helyi klíma kihasználásával), lovas turizmust (helyi lovasudvart bevonva a kínálatába) gyermektáborozást jelenthet. A kínálati elemeken alapuló meghatározást tovább pontosítja a fogalom definíciója: ?a városon kívüli, helyi és regionális vonzóerőkkel rendelkző, gondozott falusi, vidéki környezetben, a bel- és külföldi vendégek szabadidő- eltöltési szükségleteinek széles körű, kereskedelmi alapokon történő kielégítése és az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók együttműködése?. (Jenkei László 2002.: Idegenforgalmi Értelmező Kéziszótár BGF-KVIFK Bp.)
A vidéki turizmuson belül a falusi turizmus olyan térségek idegenforgalma:
? ahol a vonzerők szétszórtak és önmagukban nem erőteljesek;
? ahol a helyi közösség megszerveződésén , összefogásán múlik az erőlelépés;
? és ahol a turizmusfejlesztés és a területfejlesztés speciális, alkalmazott ága, a vidékfejlesztés kéz a kézben jár, egymást erősítve hoznak eredményeket.

Fontos jellegzetessége a falusi turizmusnak, hogy vonzerői három nagy csoportba sorolhatók (Szabó Géza 2000):
1. A természet közelsége, a természetesség. A falu, a falusi emberek tulajdonképpen egy közvetítő kapocs szerepet töltenek be a városi, urbanizált- természettől elszakadt- ember és a természetességét még úgy-ahogy őrző vidéki táj között. A természet közelsége egyaránt vonzerő a falusi, a természetjáró, a kerékpáros, vagy ökoturizmus változatok számára.
2. A megőrzött hagyományok, örökség. A falvak ? részben elmaradottságuk folytán is- sokat megőriztek abból a tárgyi és szellemi kultúrából, ami a magyar vidéket jellemezte. Ez megtalálható részben a falusi műemlék épületekben, a hagyományos gazdálkodás tárgyi emlékeiben, és a hagyományos kézműves, vagy agrár termékekben. Ebben a kategóriában emlegetendő a helyi népviselet, népszokások, hagyományos ünnepek látványosság és vonzerő értéke.
3. Kiemelkedő jelentőségű a falusi vendégszeretet, a családiasság, mint vonzerő. A falvak vendégfogadása e téren megelőzi bármelyik turisztikai kínálatot. A házigazda kedvessége, a vendégbarátság, a családias hangulat a falusi turizmus vendégek által leginkább elismert erőssége.

 

Már profiljában szűkített, specializált kínálat jellemző az agroturizmusra. Ebben az esetben a vidéki adottságok kosarából, a mezőgazdasághoz kötődőket alakítják idegenforgalmi kínálattá. Az agroturizmus magában foglalja az agrártérségekbe települő, a mezőgazdasági adottságok és termékek értékesítésére szerveződött turizmust. Az agroturizmus egy olyan konkrét terméktípust testesít meg a vidéki turizmuson belül, ahol a vidéki környezetben folyó vendégfogadás kereteit működő agrár (kis)üzem adja, a vonzerők jelentős része is az agrárium tevékenységei és produktumai közül kerül ki, ezeket a vendégek ellátásánál is felhasználják. A szállásadás kapcsolódó kínálat a helyi, házi agrártermékek mellett, de nem ez a legfontosabb része az agroturizmus terméknek.
A kínálat szakosított, a kiválasztott vendégcsoportoknak megfelelően specializált. Mezőgazdasági tevékenységhez kötődő sport-és hobby-turizmust jelent, így pl. lovas-, horgász-, vadász- és borturizmust. Jelenti a mezőgazdasági tevékenységbe való bekapcsolódást; részvételt a szüretben, a gyümölcs-aszalásban, a mézpergetésben, ez lehet munka a biofarmon stb. Fontos attrakciója a mezőgazdasági termékek helyben fogyasztása és eladása (bor, sajt, zöldség, gyümölcs, füstöltáruk stb.), valamint az aktív részvétel az agrártermékek feldolgozásában. Az agroturizmus külön előnye, hogy támogatja a helyi termékek közvetlen értékesítését, így segítve a mezőgazdaság piacszerzését.

Erősen kötődik a vidéki turizmus gyakorlatához az ökoturizmus is. A Québec-i Nyilatkozatban meghatározottak szerint az ökoturizmus legfontosabb jellemzői:
? A turizmus minden olyan természeten alapuló formáját felöleli, amelynél a turisták fő motivációja a természet. Emellett a helyi kultúra emlékeinek megismerése is előtérbe kerül.
? A turistáknál erős tanulási motivációk, környezeti nevelés jelentkezik.
? Általában kisebb csoportokban szerveződik, szervezésében helyi vállalkozások is szerepet játszanak, nem tömeges turizmus és vezetéssel zajlik.
? Alapvető törekvés a természeti és a társadalmi-kulturális környezetre gyakorolt esetleges káros hatások elkerülése, minimalizálása.
? Kiemelkedően fontos szempont, hogy a helyi közösségnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon a turizmus szervezésébe, irányításába.


A megfogalmazott elvek és kritériumok azt jelzik, hogy az ökoturizmus gyakorlata beilleszkedik a szelíd turizmus elvárásainak rendszerébe, és szoros kapcsolatokat ápol a fenntartható turizmus tartalmi jellemvonásaival is.
Kiindulva az ökoturizmus átfogó értelmezéséből, mely szerint: az ökoturizmus a turizmus minden olyan természeten alapuló formáját felöleli, amelyeknél a turisták fő motivációja a természet, valamint a természeti terület hagyományos kultúrájának megfigyelése?(az ENSZ és a WTO által a Québec-i Ökoturisztikai Világtalálkozón -2002.május 19-22.) elfogadott közös nyilatkozata alapján), valamint abból az ajánlásból, hogy: a helyi közösségeket is be kell vonni a turisztikai fejlesztésekbe, mert az munkát és bevételt biztosít?(a fenntartható turizmus fejlesztése című szakkönyv ökoturisztikai tervezési elvei közül kiemelve 73 p. WTO 1998), a fejlesztéseknek ki kell tekinteniük a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken kívülre, és kapcsolatokat kell építeniük az ökoturizmussal jól összekapcsolható falusi turizmussal is. Ezt a kibővítő megközelítést támasztják alá a legutóbbi évtizedben a turizmusban tapasztalható keresleti trendek, valamint a tömegturizmussal szemben valós alternatívát kínáló turisztikai formák és módszerek tapasztalatai egyaránt.
A Magyarország turizmusa számára meghatározó küldő országnak számító Németországban az utóbbi évtizedekben kiterjedt szabadidő ?turizmus magatartás vizsgálatokat végeztek (Freyer, W. 1997: Tourismus-Marketing R. Oldenbourg Verlag München/Wien). A felmért vendégkör igényeiből kibontakozó trendek közül több is alátámasztja az ökoturizmus és a hozzá kapcsolódó turisztikai kínálatok folyamatos piaci felértékelődését.